Az előzetes tervek alapján egy örömtelien sűrű április-májust mutatott a versenynaptár. Aztán jött a korona... Most a versenynaptár ezen része tátongóan, kongóan üres. Túl üres. Ha erre az aspektusra koncentrálok, akkor fájdalmasan üres. Másik aspektus szerint viszont megkönnyebbülést hoz ez az üresség. Szentimentális vagyok-e? Szerintem most nem – racionális vagyok és elfogadó.

Nagyon vártam ezt az évet, nagyon elszánt, motivált és izgatott voltam, csupa brilliáns tervvel. Akartam Londonban futni egy maratont, párosban Enikővel kimaxolni az UB-t, és nagyon vártam, hogyan tudok (fejben) helytállni ott, amiről semmit sem tudok. Most pedig se London, se Black Hole, se UB – a két előbbit ugyanazon napon, utóbbit a szülinapomon helyezték "elhalasztva" állapotba.

El is keseredhetnék akár, de nem jutnék vele előbbre, sőt. Ez most egy ilyen helyzet, amiben egyrészt okosnak kell lennünk, másrészt meg kell látnunk a jó oldalait, a benne rejlő lehetőségeket, mert ezekkel fogjuk tudni átvészelni, ezekkel fogunk tudni akár pozitívan kijönni belőle, ha végre vége lesz. Miközben persze odafigyelünk arra, hogy betartsuk azt, ami a közös érdeket, és nem az egyéni önzőséget szolgálja.

Dyna szokta maratonhoz hasonlítani ezt a szitut: hosszú, nehéz, várjuk a végét, de küzdünk és megcsináljuk. Kicsit azért Black Hole-os is az én olvasatomban, mivel pont ugyanúgy nem tudunk semmi biztosat – meddig tart, hogy alakul, milyen lesz. Nem állítom, hogy ne élveztem volna sokkal jobban a BH bármilyen szívatását ehhez képest. (:

A versenyek miatt egyik szemem sír, mert nagyon készültem – lélekben is át kellett állítani magam erre az új verzióra, de mivel tudom, hogy ez az ésszerű és szükséges döntés most a szervezők részéről, ezért elfogadom. Bizonyos értelemben vártam is a lemondásokat, így nem kellett a saját lelkiismeretemmel tovább viaskodnom: most az a helyes döntés, ha elmegyek, vagy az a helyes döntés, ha nem megyek el? A helyes: nem megyek, nem megyünk. Most. Majd amikor eljön az ideje. A felkészülés mindig egy feszült időszak: akarjuk, jól akarjuk, a legjobban akarjuk csinálni, és ez feszített tempót, mindennapokat eredményez. Ezt feloldotta nekünk a vírus: kaptunk egy csomó időt, amikor örömfutásokkal, elnyújtott időtartamban, rugalmasabb edzéstervvel készülhetünk, testben és lélekben. Nem kell megszakadnunk, túlfeszítenünk a húrt, és magunkban is jobban helyére tudjuk rakni, mit szeretnénk elérni, hogyan tudunk a cél felé haladni, mentálisan is tréningezhetünk a nagy nap(ok)ra.

Nekem még ki is kell találnom, hogy építem újra a versenynaptáram, ugyanis az eddig elmaradt versenyek már kaptak új időpontot, de ahogy sejteni lehetett, nem volt szempont, hogy nekem a legjobb legyen és engem maximálisan figyelembe vegyenek. (: De ráérek még kitalálni.

Amíg lehet, addig sokkal lazább keretekkel, de igyekszem kimenni futni, bringázni. Csak úgy sétálni inkább nem, a futással elég időt töltök kinn, és többet nem tartanék ildomosnak. Amíg még lehetett, a Sanyoszistállóval, illetve főleg a TeamUnicornnal igyekeztünk minél többet együtt futni, elmondhatatlanul jó érzés volt minden nap tölteni együtt egy kis időt. <3 Mostanra sem változott a helyzet nagyon: továbbra is motiváljuk egymást, küldjük át a  futós képeket, megbeszéljük, mikor indulunk és együtt futunk - lélekben. Sosem (najó, azért de) hittem, hogy akkor, amikor már elhatároztam, hogy nem akarok aznap futni, mégis rá lehet venni egy virtuális együttfutásra. (: Tényleg olyan majdnemugyanolyan, főleg, hogy megtaláljuk, megalkotjuk a kis kapcsokat, meglepiket magunknak, egymásnak. Közben teljesen más, és nagyon várom, hogy ismét szabadon élvezhessük, hogy együtt futunk... Addig pedig Ákossal megyünk, futva-bringázva, még a szervezés is egyszerűbb, mert már a kaputól indulunk, és tuti a kapuig fog tartani az edzés. És örülünk annak is, hogy az időjárás is partner ebben.

Mivel sehova nem megyünk ezen kívül, és én már 2 hete itthonról dolgozom szerencsére, olyan érzés, mintha rengeteg energiám maradna. Nincs állandó naptárlesegetés, rohanás, hogy a betervezett programok egyikétől másikának adjam magam. Élvezem ezt a kis lassulást, lenyugvást. Bár dolgozni pont ugyanolyan rendesen dolgozunk, mint előtte, sőt, én néha kicsit rendesebben is, a szellemi terhelés mellett kell a felszabadító fizikai is. Egyrészt határt kell szabnom magamnak a munkára, hogy a lelkesedés ne dolgoztasson késő estig. Másrészt attól, hogy már ilyen sportossá vált az életem, vágyom is a mozgást, a fizikai tevékenységet, és lelkesen látogatom (vagy realtime, vagy utólag) az online edzéseket, sokszinűen összeválogatva.

Nem túl nagy a lakás, de itt is lehet szerencsére sokmindent csinálni: átmozgatni, ugrálni, jógázni, nyújtani, erősíteni mindig lesz hely, és épp idő is. Eszköz is alig kell, de azért bevásároltam egy-két hiányterméket a homegym sarkomhoz. (: A futásokat könnyebben követem (tán a nagyobb rutin is segít, meg lényegében minden nap futok, az egy pihinapot könnyebb számon tartani), ezek az online edzések egyelőre még hullámzóan vannak jelen. Hol megcsinálok kettőt-hármat is egy nap, hol kimarad két-három nap. Kitaláltam, hogy csinálok egy heti naptárat, feljegyzést magamnak, hogy valamelyest egyenletesebben tudjam ezeket beütemezni, mert a napok összefolyásában ezek is összefolynak kicsit. De nagyon élvezem, és nagyon jól esnek! Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy válogasson magának olyanokat, amiket szívesen csinál és jól érzi magát benne – ezek most kulcsszavak.

Azon kívül, hogy cseppet sem érzem, hogy vesztettem volna a fittségemből (de nem is várom el magamtól, hogy ugyanolyan maximumon teljesítsek/tudjak teljesíteni – szerintem edzőbá sem), egyébként is egészségesebbnek érzem magam. Figyelek a magam módján az étkezésre, de így, hogy még az elkészítése is az én kezemben van, és nem a szemközti étterem etet az ebédszünetben, mintha jobban bírná a pocakom, nem nyavalyog annyit. Köszi neki érte. (: Ahogy azért is, hogy meglepő módon mértéket tart. :P

Nem érzem, hogy unatkoznék (bár az se lenne rossz :D), és mivel tudok itthonról dolgozni, ez valószínűleg nem nagyon fog bekövetkezni, mégis látom azt, hogy kényelmesebben van idő azokra a dolgokra, amik most még szerepet játszhatnak. Rejt még magában további lehetőségeket az időbeosztásom gatyába rázása, de erre is sor kerülhet fokozatosan. És mivel az agyamnak nem kell száguldozni folyamatosan a minden és a többi minden között, ezért rengeteget tanulok és fejlődök fejben is, ami extra haszon. De remélem legalább két kirakó elkészül ez alatt az idő alatt, mert az ilyen szempontból nekem 2-in-1. (:

Törekszem arra, hogy ésszerűen, de a józan eszemet megtartva éljek ezekben a napokban, dolgozzak egészséges mennyiséget (és ne többet :P), sportoljak kint és bent, amennyit és ahogy élvezem, és meglássam és kihasználjam mindazokat a lehetőségeket, amik az otthonmaradásban rejlenek. Tudom, hogy messze nem tökéletes, ahogy csinálom (a nap továbbra is csak 24 óra, és nem szerettem ki az alvásból), de minden nap próbálok pici szeletkéket biztosítani ebből, és előre tekintve élni az életet. Amíg így lehet, addig így. Utána pedig úgy, hogy velem legyen, amit most megtanulok.