Van, amikor nem megy. Pihenni is tudni kell.
Nekem a pihenés is nehezen megy, mert általában pörgök, csinálni akarom, hasznos akarok lenni.
Sokat, sokáig pörögtem most megállás, pihenő nélkül, és éreztem is, hogy fáradok, elfáradok.
Nyárra nem akartam sok versenyt, mert egyrészt egész évre nem akartam most annyit (tavaly eléggé megtoltam), másrészt most időben eszembe jutott, hogy a nyári melegben nem annyira jó móka versengeni. (: Azért így is volt, ami sűrűbbre sikerült, de a június egész hosszú szakasza versenymentes.
Már múlt héten is éreztem, hogy kicsit lassítani kéne, még ki is mondtam, hogy most kéne pihenni, mert most tudok, most van rá idő, meg amúgy igény is, de hajtott még a vérem, a lendület, és csináltam mindent, ahogy szoktam.
Erre a hétre viszont már eljött tényleg a pihenés ideje és igénye, mintha a testem tudta volna, hogy most van "üresjárat", most tud kicsit kikapcsolni. És erre a hétre sikerült is lelassulnia már a pörgésből. Már-már túllassult.
Tudta, hogy most van a pihenő, szólt, én pedig hallgatok végre rá, és kicsit pihenünk, kicsit visszaveszünk, hogy aztán időben vissza tudjunk gyorsulni, vissza tudjunk kapcsolni a megfelelő fokozatba, vissza tudjunk állni a pörgésre.
Ezt is meg kell tanulnom, ezt is tudni kell. És bár nem látszik ördöngősségnek, nem olyan egyszerű nem futni, nem olyan egyszerű kicsit lelassítani. Néha még anyának is rám kell szólnia, hogy tényleg engedjem magamnak. (: