3: Volt tavaly egy BBU Halloween futás, ahol igazán jó félmaratoni időt futó múmiaként voltam jelen.

2: Aztán volt egy februári alagútkör is, ahol ugyan egészen nem úgy alakult semmi, ahogy előzetesen terveztük, de nem mondhatnám, hogy olyan elkeserítő lett a végeredmény a kölcsönnyulazós fussukmeg nyomán.

1: Miután maga Kristóf kérdezte és szorgalmazta, hogy idén is legyünk ott, nem lehetett kihagyni. A terv pedig a táv tisztázásával összhangban adott volt: nyulazni egymásnak ismét, erőnket beleadva, a száguldást mint alaptempót tartva előkelőn megelőzve februári önmagunkat és lehetőleg még jó sokakat.

Kristófé volt ez a futás, de hajtottam is őt: elölről indulunk, hogy a kerülgetéssel ne kerüljünk kelepcébe, aztán a fiatalember iramodik meg jobban az elején ráadásul, de az alagútban én mutatom és töröm az utat félig csalósan fejlámpával, de ez nézessék el nekem a farkasvakságom és az épségbenteljesítési kívánalmam okán. Jól bírta a tempót végig lent, elhagyni mondjuk nem akartam, a végén csinált úgy, mint aki picit már azért fárad, de kiérve az alagútból kiderült, hogy ez az etetés csak, úgy otthagyott az emelkedőn a legvégén, hogy öröm volt elengedni! (:

És 15 percet mutatott az óra, amikor áthaladtunk alatta – 15:14! 8 hónap alatt 2,5 percet adtunk saját magunknak, egy ilyen rövidke távon! Nagyon köszönöm Kristófnak, hogy megint ilyen jó nyulak voltunk egymásnak! (;

És ezután a végjáték: András igen kedves szavainak gyűrűjében a dobogó legfelső fokára álltam, mert Kristóf megmondta, hogy most már első leszek, ez jön a sorban; ő pedig 6 másodperccel csúszott le a saját dobogójáról, és én hihetetlenül büszke vagyok Rá, mert tettestársként igenis nagyon nagyot ment!!!

A céltudatosság, az elszántság, az akarat, a felkészülés, és az alapos edzésmunka együtt meghozza gyümölcsét!

Külön élmény minden ilyen alkalomban nem titkoltan, hogy EGYÜTT vagyunk ott, és örülök, hogy siettek annyira a 7 km-esek, hogy pont időben célba érkeztek. (; Nekik is óriási vastaps jár!!!

És akkor hálivúdosan, mert a fél lábam még ott van: köszönöm Kristófnak, a Suhanj! csapatnak, anyának, aki kijött a nem túl melegbe is szurkolni, Edzőbának, Andrásnak, és mindenkinek, aki szurkolt, gondolt, örült! (: