Van egy verseny, amit minden évben nagyon várunk. Szinte már fix a naptárban, és csak be kell nevezni, szállást kell szerezni, na meg persze fel kell készülni, és az se baj, ha valami terv is van a tarsolyban, ha másért nem, hát just-for-fun.

Siófok, Balaton Félmaraton. Az év utolsó fontos versenye.

Az idei év durvára sikeredett – durván jóra, durván erősre, és ebben durván benne van persze Sanyosz keze, no meg az én lábam és szivem. (: Siófokon pedig a pálya is olyan, és a hangulat, az évvégi kieresztés is, hogy itt aztán beleteheti még az ember a vad vágyait, hogy olyan legyen a versenyszezon lezárása, de olyan! És ha már egyszer úgy ívelt ez az év, ahogy, és olyanokat futottam, amikre nem is gondoltam magam sem, akkor megpróbáltam egy reálisat, de izgalmasat álmodni, kitűzni célul.

A megálmodott idő az 1:35-ös félmaratoni mérföldkő volt, és bár leosztva kicsit aggódtam, hogy menni fog-e a tempó 21 km-en keresztül, no meg az előtte napokban jelentkező nehezenfutás is majdnem pánikba taszított, azért igyekeztem lazára engedni a dolgokat, a majrét jó messzire eleriszteni, hogy ne befolyásoljon, és bevonzani az önfeledt álomidőmet. Ezek után a 3456-os rajtszám tulajdonosa jóhogy inkább 1:34:56-ot szeretne, azon a 4 másodpercen már nem múlik semmi se! (((:

Okosan kitaláltuk, hogy nekünk ez ilyenkor mindig wellness, mert kicsit kikapcsolunk előtte, fürdőzünk, városnézünk, pizzázunk, (lélekben) évetösszegzünk, időben (?) alszunk, nem túl korán kelünk, a reggeli majdnem megcsinálja magát, szóval le lehet hangolódni a munkás pesti hétköznapokról, és rá lehet hangolódni a tavaly óta várt balcsiparti nagy élményre észrevétlen. Na meg lehet szurkolni a többi futónak és lehet várni a később csatlakozó családtagokat!

Ez után pedig már "csak" oda kell állni nagyon vidáman, felkészülten és eltökélten a rajthoz, örülni kell a sok jóbarátnak, akik tükörként visszamosolyognak rád, és jókedvűen, de okosan le kell futni a félmaratont.

És aztán lényegében így is lett. Vidám voltam, mosolyogtam, jól éreztem magam testileg is, lelkileg is, csillagzatilag is (bár a melegítéskor még aggódtam a térdhajlatom miatt, de a rajtnál ez a gubanc ottmaradt, és a verseny során semmit sem mutatott meg magából), bolondozni is sikerült, különösen a szuper szurkolókkal, nekik köszönhetően. <3 Szinte tökéletesen egyenletes tempót tartottam, és nem kezdtem el aggódni azon, ha esetleg 1-2 másodperccel túlcsúszott egy-egy kilóméter, sőt, az órámat is csak a km-ek eredményeikor néztem leginkább, így a folyamatos frusztráció is ki volt zárva. Szépen haladtam, szépen mozogtam, laza és könnyed voltam, fejben is fókuszált és tiszta.

Az első kör kereken 48:00 lett, és az sem izgatott, hogy ugyanilyen második körrel nem lesz meg az 1:35. Viszont másodjára már tudom, mi a helyzet (még ha a pályát elsőre is ismerem már szinte teljesen), úgyhogy nem kellett visszafogni magam, mentem szépen egyenletesen, sőt, folyamatosan gyorsultam is, így a második karika 47:30-as teljesítésének nyomán 1:35:30-as álmaim és terveim megvalósításával lettem gazdagabb. Nem 1:34:56 lett – na és? Ez tökéletes! És egy csomó mindenkivel futhattam együtt közben egy kicsit! (:

Tökéletes, mert végig élveztem (najó, az utolsó km már egy hangyányit nehezebb volt, főleg, hogy pont a legvégén kifogtam eddigi pályafutásom első antisportemberét), tökéletes, mert nem hajtottam ki magam, tökéletes, mert maradt még bennem, hogy a következőt még jobb idővel fussam, és tökéletes, mert egyéni rekord. Ezért jöttem, ezért dolgoztam, ez volt a cél 21,1 km-en keresztül – csináltam és megcsináltam. És ettől nagyon boldog voltam, és vagyok még mindig. Teljes lett és tökéletesen megfelelő, maga a perfect. (: Mosolyogva sétáltam az utána következő pár órában is, és örültem ennek a kalandnak.

És hogy miért jó futónak lenni? Mert célokat tűzhetsz ki magad elé, küzdhetsz értük, megvalósíthatod őket. Tudatosan haladhatsz egy magad számára kijelölt úton a felé, amit el akarsz érni.
Miért jók ezek a célok? Mert nem adják őket ingyen. Tudnod kell választani, tudnod kell harcolni, keményen dolgozni érte, tudnod kell átgondolni és újratervezni.
Hogy miért jó futónak lenni? Mert néha minden összejön, minden úgy sikerül, ahogy szeretnéd, és néha nem egészen fekszik minden a helyén, de ezekből megtanulhatod a leckét, és még jobb, még erősebb lehetsz.
Miért jó futónak lenni? Mert kemény, kitartó munkával elérheted, amit szeretnél, és ezt nem veheti el tőled senki. Mert motiválhatsz ugyanerre másokat, mert motiválhatnak mások.
Mert futhatsz. Mert nem vagy egyedül. És mert azt csinálhatod, amit szeretsz. És hálás lehetsz mindenkinek, aki támogat ebben!

Na meg persze az ilyen vicces kisfilmekért is érdemes (videó by Szilárd - AirWorks.hu), mint ez.

Fotók: Anya, Hugi, Sanyosz, Szilárd