Mivel a maraton előtti este pizzát vagy tésztát kell/szoktam enni a feltöltés utolsó fázisaként, ezért a jól sikerült reggeli 5K utáni pihenést követően a California Kitchen Route 66 díszítésű asztalánál pizzáztunk egy jót.

Hazaérve még össze kellett pakolni másnapra – ezt ilyenkor nem szabad reggelre hagyni. Megbeszéltük a haditervet, hogy megyünk, hogy lesz közben, a végén, aztán alvás. Mert azt is kell.

11-kor feküdtünk le, fél 5-kor kellett kelni, én pedig ebben az időben szabályosan minden órában felébredtem, azt érezve, hogy kialudtam magam és már rég fel kellett volna kelni. Szerencsére nem volt belőle gond, de persze az utolsó ébredés már nehezebben ment. Minden esetre vicces volt. (:

Hajnalban ébredés, öltözés, pakolás közben a szuper reggelim, meg egy fél kávé, és az izgatott készülődésből sikerült is fél órával később indulni.

Mivel az utak már le voltak zárva, nem volt olyan egyszerű az odajutás, ráadásul sokan jöttek még akkor, amikor mi, de pontok, kapuk elvileg zártak, így nem volt teljes a nyugalmam. Azért szerencsésen és gyorsan bejutottunk, nem is utolsónak (:, öltözés megvolt a kocsiban, bent pisilni is bőven volt még idő, és még a profik és kerekesszékesek rajtját is elértük, igaz a karámon kívülről. Közvetlenül a mi rajtunk előtt tudtam bemenni, nem a saját zónámba, de ez nem igazán izgatott, chip-es időmérés volt, én meg amúgy is szeretek előzgetni. A második hullámmal start.

Jó kedvem volt, felszabadultan mosolyogtam, integettem, pacsiztam, erre készültem eddig, és most vidáman vágtam neki a maratonnak.

Meglepett, hogy volt, aki már az elejétől sétált, de aztán eszembe jutott, hogy ezt a maratont gyalogolva is lehet teljesíteni.

Kicsit nehéz volt előzgetni, kerülgetni az embereket az elején, de jó volt ez a lassabb kilométer bemelegedni, és a hangulatomat még jobban emelni. Csuklómon az egyes mérföldek részidejét és a tulajdonosaikat felvonultató szalag, így mindig tudtam, hol járok épp, kivel futok.

Az első pár mérföldön kis lemaradásban voltam a lassabb kezdés miatt a kitűzött időhöz képest, de ezt hamar behoztam. Percre pontosan az "előírás" szerint haladtam, sőt, a középső részben volt, hogy 1 perccel jobb is voltam. A második felére azért volt már kb. 2 perces lemaradás is, de egyrészt "naésakkormivan", másrészt a végén ezt is tökéletesen visszahoztam.

Előzetesen 4*10km-t terveztem futni, 21, 30 és 40 km-nél zselével, de aktualizáltam mindent a pillanatnyi helyzethez.

Olyan jól elvoltam 1-1 mérföldön az adott futótárssal, és olyan szépen teltek így a mérföldek, hogy nem számolgattam a km-eket. Megnéztem mindig a km eredményét a sebesség ellenőrzése érdekében, ellenőriztem a mérföld végén az időt a karkötőn, csekkoltam a következő futótársat, és csak futottam és élveztem.

A 11-16. mérföldeknél annyira, hogy itt le is maradtam néha egy-egy mérföldről, de nyugi, mindenkire gondoltam eleget ilyenkor a következőnél. (:

Féltávnál, bár nem éreztem szükségét nagyon, megettem egy zselét az éppen ottani frissítőállomás kínálatából, a nálam lévő két zselét későbbre tartalékolva. Szinte folyamatosan ittam 3-5 km-enként, hol 1-2 korty vizet, hol 1-2 korty iso-t, hol mindkettőt, és bő 1 óránként megettem egy sótabit is.

Induláskor még picit hűvös volt, de az idő folyamatosan melegedett, a ruházatot szuperül sikerült megválasztani, de vetkőzni nem kellett, és a nyakamba is csak a vége felé kellett locsolnom.

Megbeszéltük, hogy 20 mérföldnél a bal oldalon találkozunk a csapattal, lesz náluk banán, erre tartalékoltam magam, mert további zselét nem kívántam egyáltalán. A 20 mérföldes 2 falat banán, meg a szurkolás-örülés meg is volt, sőt, előtte 10 km-nél is volt egy meglepi jóleső találkozó. A banán után narancsot kívántam, így a következő bal oldali narancsot tűztem ki célul ennek, ami kicsit soká jött el, minden narancsos jobb oldalon volt. (: De aztán nagyon jól esett az a 2 gerezd!

Akkor kezdtem el visszafele számolni a km-eket, amikor már csak 11 km volt hátra. Szerencsére ezt sem számoltam végig, egy idő után átváltottam a mérföldekre (már csak 3, 2, ...), illetve percben próbáltam megsaccolni, mennyi van még. Már csak egy szigetkör! (:

Sokat segített, hogy az utolsó 3-4 km már végig lejtő volt, így itt visszagyorsultam, de ekkor kezdett el fájni kicsit a jobb combom izma, így óvatosan mentem, hogy tuti ne legyen semmi baj.

És aztán eljött a cél, ami hirtelen vágással véget vetett a dolognak, én pedig megnéztem az időm és elsírtam magam. (:

Dimbes-dombos volt a pálya, kellemes méretű dombokkal, ezeket játéknak fogtam fel: fel-le, de egyenletesen futva. A feléig tökéletesen együtt haladtunk 1-2 sráccal, ez is segített, de a frissítéskor hagytam őket elmenni.

Az első fele szuper volt, a másodikra fáradtam el egy picit, a térdeim is egy kissé bemerevedtek, de pár magas sarokemelés után futottam tovább tisztességesen, és a végére újra visszatért az erőm. Nem sétáltam egyetlen lépést sem, bár kétszer azért eszembe jutott, hogy jól esne, de nem tettem, mert rossz lett volna amúgy is újra elindulni.

Rengeteg erőt adott a sok szurkolás a pálya széléről is, szinte folyamatos volt a szurkolótömeg mind a két oldalon, és kiszámítható volt a hivatalos frissítés, köztük pedig lépten-nyomon extra frissítők.

Ami pedig a leginkább segített: az a sok erő és biztatás, amit Tőletek kaptam, a közös mérföldek, az üzenetek, a képek, pedig a közben véghezvitt facebook-os szurkolást csak utólag láttam.

Tudtam, hogy meg tudom csinálni, akartam megcsinálni, higgadt, okos és céltudatos voltam, magamra, a feladatra és a célra koncentráltam. Egyenletesen haladtam, ha kellett, kicsit lazítottam egy emelkedőn, lazán, de gyorsan "gurultam" a lejtőn. És élveztem!

A szívemmel futottam, mert a testem csak eszköz. És profi vagyok. Végig tetszett a mozgásom!

A felkészülés, a tudatosság, a fegyelmezettség és az, hogy velem voltatok, meghozta az eredményt: 3:25:07. <3

Jó, hogy nem volt 3:30-as karszalag, és ezt választottam helyette. (:

A cél után persze fotó, ivás, sör és a csapat. És nagyon büszke vagyok Ana-ra is, mert igazi hős ő is, végigcsinálta!

Ezt nagyon sokáig a szívemben tartom, de várom a következő kihívást, mert tele vagyok energiával! Jó, azóta már ettem és aludtam is sokat, de elszántságom határtalan! (:

Köszönöm, hogy velem maratonoztatok! Hihetetlen élmény volt! <3 <3 <3

Speciális köszi: Fűrész-család, Huerta-család, Sanyosz, Sanyoszistálló, teamunicorn, és a LADy route 66 minden egyes szurkolója, azaz TI <3