Megígérem, hogy most nem leszek hosszú. (: Nem kell mindig ömlengeni. Najó, de néha mégis meg kell írni, milyen jó is volt, és milyen jó is, hogy volt!

Már javasoltam, hogy a kőbányai pincerendszert, azaz a BBU Földalatti Futást mindenki próbálja ki egyszer, magam már nem is először voltam, de továbbra is élmény.

Már előre egész csapat ember jelezte, hogy részt kíván venni az alkalmon. A tervezkedés során a Bendi-Hajni-Edi hármas készült az alagút és a 4 km meghódítására, de a múlt héten úgy alakult, hogy csak az utolsó tényező maradt a rajthozállásra. Gondoltam akkor átfordítom a dolgot, a kellemes élményfutásból másmilyen élményt csinálok, annyira már úgysem újdonság a pince, viszont kezdem lassan nagyon megismerni. (: A héten sajna szükség volt pár pihenőnapra, de legalább ennek következtében lett elég alvás, így ilyen hosszú éjszakák alatt mertem nagyot álmodni: gondoltam megyek, és megnyerem. (:

A rajt előtt szép népes S!-csapat gyülekezett, felhőtlen jókedvvel, tavaszi vidámsággal, az időjárással teljesen harmonizálva és engem teljesen feltöltve! Voltak törpék, felnőttek, de mindenki majd'befutott már! Öröm volt látni őket, a mosolyokat, a lelkesedést, a nagy családot! Ám egy kép többet mond minden szónál:

Ott veti el a kockát az ember, ha felteszi a kérdést Kristófnak: Na, megnyerjük? Én nyulazok Neked, Te nyulazol nekem. (: A múltkor olyan jót hajráztunk a Violin fm végén, hogy nem volt kétségem afelől, hogy nemcsakhogy benne van a fiatalemberben a dolog, de még kedve is lenne hozzá. ;) (Csak bírjam a tempóját! :P) Így aztán jól betaktikáztuk magunkat az egyik rajtszakasz elejére: viszonylag szellős volt előttünk a pálya, de azért előrébb volt már felvezető sereg a korábbi rajtokból.

Voltak, akik nagyon szerettek volna az elején indulni (de hogy miért, azt nem tudjuk), mi azért a türelmes taktikázók voltunk, és (nagyon) nem bosszantottuk fel magunkat a kalimpálva és viszonylag méretes amplitudóval futó társainkon sem. Viszont mentünk, mert azt mondtuk, hogy menni kell. (: Külső szemmel aranyosak voltunk szerintem, ahogy ügyeltük a másikat, hogy el ne veszítsük nagyon, és ahogy visszajeleztünk egymásnak, hogy "Jövök!". Ezúttal nem a belassulva álmélkodásé volt a főszerep, de azért menet közben az orrunk elé is, nem csak a lábunk alá lestünk.

A föld alatt nem tudok mérni a GPS áthatolási képtelensége miatt, de ott úgyis egészen hektikusan lehet közlekedni: sok a kanyar, visszafordító, és még azért kicsit a pocsolyákat is szemmel kell tartani a csúszásveszély maximális kizárása érdekében. Meg a beszűkülő pálya az utólért korábbi rajtolók miatt a szélesebb szakaszokra korlátozza az előzhetnékünket. A lépcsőről, meg a kivilágítatlan töksötét toporgós 2 szakaszról nem is beszélve! Farkasvaksik előnyben, de a fény felé mentem, mert most lehetett. (:

Azonban a földfelszínről vannak hiteles mérési adatok, melyek elég sokszor mutattak 4 perc körüli értéket, és a mutató 4:03-ig is kilengett! Juhééé! És bírtuk mindketten a tempót!

Az idő viszont nem hazudik: az alagútból kiérve Kristóf otthagyott, mint jó nyuszi, tartottam a tempót, de azért kicsit sikerült előtte ellépnie, így simán alaposan megvert, én pedig 17:54-es idővel pottyantam be utána a célba. Hogy mennyi???!!! O: Oké, hogy gyorsak voltunk, de nagyon!!! Szerintem 20 éve nem futottam ilyen gyorsan, 4 km-en keresztül meg pláne, ráadásul egy sötét-kanyargós pincerendszerrel gazdagítva! Vagyis nem vagyok még 20, de izé, elég sok éve nem volt ilyen. Számoljunk: 4:28-as átlag a 4 km-en. Ma emberkedtem (;, bírtam, és jólesett!

Az eredményhirdetést nem szabadott kihagyni: reméltünk Kristófnak is egy dobogót ezzel a csodás teljesítménnyel, de ezek a fiatalok nagyon gyorsak, így ő az előkelő 8. helyen zárt, nekem meg jól összenyulazott egy ezüstérmet. Visszaszámlálás elindult: legközelebb első leszek. (:

A taktika is megvan a következő alkalomra: a Suhanj-család összeáll egy nagy egésszé, ahogy szokott, és szépen megnyeri együttes erővel a futamot! (:

Gratulálok a teljes csapatnak a szuper teljesítéshez!!! Köszönöm mindenkinek az energiát, a mosolyokat, a hangulatot, Kristófnak pedig külön az együttfutást, Nélküled nem sikerült volna, így a II. hely fele, vagyis az egyik vonalka a Tied! ;)

A képekért köszönet a Suhanj! családtagoknak!