Ezen a hétvégén nem az én versenyzésemé volt a főszerep. Ott voltam én is, de "csak" váltót futottam, ami azt jelenti (és azért "csak"), hogy 7,5 km-rel le is tudtam a versenytávom. Ez persze élvezetes és egyben tanulságos volt, de ennél sokkal fontosabb fókusza volt a hétvégének.

Szombaton 6-12-24 órás futóverseny volt Velencén. És igen, sok-sok "nemnormális" futó, de így szeretjük őket. Én ellenálltam a kísértésnek, hogy hirtelen még benevezzek, de nekem ez a jövő zenéje. Azonban azért kötöttem ki a helyszínen, hogy egy futó 6 óráját segítsem-felügyeljem. Ez is egy élmény: a másik jobbkezének, tiszta tudatának, józan ítélőképességének és plusz kezeinek lenni.

És vagyok már annyira elvetemült futó, hogy nem csak egy ismerős van egy ilyen eseményen (ezért is csábultam el majdnem egy kis közös szaladásra). De ha már nem szaladunk együtt, akkor nekik is leszek egy kicsit a külső hangjuk, igyekszem egy kis plusz energiát adni úgy, ahogy én tudok ilyenkor: odafigyelek, bíztatok, szurkolok, szükség esetén jótanácsokat osztok.

Ezek után vasárnap elmegyek váltózni mindenkit meglepve azzal, hogy nem félmaratonozok. De hát lehet nemet mondani egy ilyen kedves csapatnak és invitálásnak? Főleg, ha amúgy nem is készültem ezen a napon félmaratonozni. De azért előtte, utána ott vagyok, mint mindenki más, mert úgy érzem, hogy ott a helyem, hogy oda tartozom, hogy látnom kell, hogy mindenki rendben elindult és beérkezett, hogy mindenkihez legyen egy jó szavam, vagy épp beszéljünk egy fontos témáról.

És hogy miért jó nekem mindez? Mert jó! Mert kapok cserébe köszönetet a mosolyokért, a szurkolásért, mert meghallgathatok élménybeszámolókat, mert rámkiabálnak futás közben ismerős hangok, mert láthatok olyanokat éremmel a nyakukban, akik most álltak először rajthoz, mert kapok ölelést csak azért, mert én is ott vagyok, mert nem győzök ugrálni egyik közös fotóról a másikra.

Feltölt, boldoggá tesz és mosolyra késztet, hogy ennyi futástól boldog arcot látok, hogy adhatok egy kis erőt a dologhoz, hogy kedvet csinálhatok hozzá, hogy (még ezen túl is) kinyílik egymás felé a lelkünk. Még akkor is, ha így meglehetősen nehezen jutok el végre a jutalomsörömhöz. (:

Köszönöm Nektek!!!