Aki 6 órás versenyre készül, annak bizony szoknia kell a dolgot, azaz bekerül az edzéstervébe pl. egy 4 órás futás is.

Bár a versenyen egyéniben futok, mégsem leszek egyedül, mert sokan fognak még mellettem futni, a hangulat ennek és a szurkolásnak köszönhetően ismét bizton szuper lesz! (: Azonban 4 órát teljesen egyedül szaladgálni edzés címen eléggé embertpróbáló. Főleg a mostani időjárással fűszerezve. De szerencsére én nem vagyok egyedül, és ebben is látom, mennyire nem! <3

Erre a hosszú futásra meghirdettem egy eseményt, aminek első körben nem is látszott akkora sikere, mint ami végül kerekedett belőle, és ez nagyon jól esik! (=

Ettike és Robi javaslatának köszönhetően viszonylag gyorsan átkerült a rajt 8 óráról 7 órára, amiből ténylegesen 7:11 lett (tegye fel a kezét, aki nem ismer! D: ), de kivételesen ezen nem voltam hajlandó idegeskedni, mert semmit nem segített volna.

A terv az volt, hogy óránként visszatérek a MAC-ba: ott raktam le a frissítésem, és ott vettem fel az új embereket. (:

Az első óra Levivel és Marcival kezdődött, a srácok igazi profi módjára egyrészt vigyáztak a tervezett tempóra, másrészt jókedvű lendületet adtak az eseménynek. Éljen a 7 óra, az idő még szuper volt, a sétányon szinte még senki, csak mi meg az árnyék, és jótékony hűsítő, de nem ellenlábas szellő. A lendület eredménye: 2 körön keresztül nem is kellett frissíteni, végigcsacsogni is sikerült az egyáltalán nem terhelő tempó mellett, és 8-ra vissza is értünk a MAC-ba a becsatlakozókért.

Egy korty iso, sótabletta, némi víz, és mehetünk is tovább. Nettó 1 óra 12 km-rel.

A második órára "rendeltem" Lajost bringás kísérőként, és ekkor csatlakozott Borsi és Gyuri is. Tempó tartva, az idő is még mindig kitartott amellett, hogy jó legyen nekünk, a kedv és a lendület sem hagyott alább, így a kibővült csapat újabb 2 kört bezsebelt. Mivel ez már egy teljes óra volt, a megfelelő visszaérkezés érdekében én még tettem hozzá 1+1 km-t, így 9-re ismét MAC.

Egy narancslének is beillő zselé, sótabletta, öblítésnek víz. Félmaraton 1:44-nél.

A harmadik óra ígérkezett a legnehezebbnek, és az is lett: a srácok finisheltek, de bringás kíséret maradt (hála Istennek, különben itt lehet vége lett volna), anya is megérkezett (és előkészítette a 3. óra végére a varázsszert), és Bea is már várt a kútnál a narancslével és a ropival. <3 Isteni volt, és még ha nehéz is volt lenyelni a ropit, jó volt a minimális szilárd kaja bennem, a narancslé pedig a nap sztárja lett. ;) Egyedül futva azért teljesen más, kicsit kiüresedik az ember, hagyja magát elfáradni, de Lajosnak köszönhetően azért nem fogytam el teljesen, még ha el is kezdett érződni a melegedés, meg szaporodtak a sétányos civilek is. A szállodáknál lévő közmosdóban nem lehet kártyával fizetni - just to know, a túloldali kútnál viszont lehet villámnyakvizezni. Elérkezett a minden kör végi (vagyis eleji) ivás korszaka is. A második kört a pisilhetnék tette még egy fokkal nehezebbé, de kitartunk, mert erősek vagyunk! (:

Mosdó, egy korty iso, sótabletta, pár korty perpetuem, víz.

Amit biztosan tudtam, hogy az utolsó órára kell, hogy fusson velem valaki, mert addigra már fejben és testben egyaránt fáradtabb leszek. Májki szerencsére pontosan vágja a helyzetet, így jó érzékkel erre a szerepre jelentkezett, sőt, még edzőbá is belénk futott, amikor már épp lemondtunk róla. (: Ha valamit, akkor azt nem akarod hallani 3 és fél óra futás után, hogy gondolj bele, hogy még 2 és fél órát futsz. (: Én sem akartam ezt hallani. (: Ekkor már főleg keveset beszéltem, kicsit lassult (néha) a tempó, ha mégis pofáztam, az a centiméterek (najó, félkörök) visszaszámlálásáról szólt, vagy esetleg nemmondommegmitmondtam, néha pedig felszakadt belőlem egy hangosabb hörgés-ordítás-nyöszörgés. Még egy kicsit melegebb lett, még egy kicsit több sétányoló kerekedett, különösen a Pala környékén, és ha más nem, kis mosdás félkörnél is volt, egésznél pedig ivászat. Az utolsó körben pedig egy egész falat hidegen tartott banánt is sikerült magamba gyömöszkölni. Szomjas voltam, ésszel akartam már tenni a hasamba is valamit, de már terhes volt az érzés, hogy egy csomó minden volt bennem – szerencsére nem túlterhes. 1,25 körrel a vége előtt pedig (ezúton is elnézést kérek érte) majdnem megsüketítettem a sikításommal Sanyoszt: felfedeztem egy szembefutó jóvágású szépszál legényt, félig takarásban lengyel mez látszott rajta, menőnek tartottam, hogy még a lengyelek is velünk futnak, majd a takarásból felfedve magát előbukkant Marci (na ez volt a sikítás pillanatcsomagja)!!! (: Így alakult ki a befutócsapat.

Pontosan ki volt számolva, hogy a bruttó 4 órába még ez az utolsó órás 2 kör fér, edzői javaslatra a végén a szokásostól eltérően a budai oldalról befutva a MAC-hoz. Az órámra nézve megállapítottam, hogy 450 méter hiányzik a maratonhoz – na nehogymá azt má ne csináljam meg! 45 méter után konstatáltam, hogy megállhatok, mert nem tudok számolni. :D Szóval így meglett szépen a maraton. (: Edzett, edző és edzőtársak pedig együtt örültek.

Májki isteni zero cola-t hozott, hidegen, citrommal, majd előkerült a többi finomság is, elfogyasztottunk még a piknikben pár ízesített söritalt, én enni nem vágytam/kívántam, de közben jól kibeszéltünk mindent, nyújtást is imitáltunk, és szépen lassan mindenki elszállingózott haza.

Szeretem a szépet, ezért naná, hogy a 3:33:17-es 42,20-at még meg akartam javítani, Májki kiszámolta, hogy cola-sör-hassal is tudom azt a tempót, ami 16 mp alatti 40 méterhez kell, úgyhogy kijavítottam még egy kicsit a napi teljesítményem. :D

A 41; 42/maraton; 43 45,5; 45; 47 km-es tippel közül pedig a maraton nyert, de köszönöm a motiváló és megtisztelő hosszabb távokat is, igyekeztem, és szerintem menni fog az is. (:

Jobban ment, mint a 3 óra, sokkal jobban is esett, most is tanultam közben meg dolgokat arról, hogyan csináljam majd, és persze imádom, hogy a Suhanj!6 éjszaka lesz. (: Remélem sikerül tartani magam ehhez a 6-os motívumhoz majd. (;

Köszönetem és hálám pedig határtalanul szól azoknak, akik velem voltak:

- a futóknak: Borsinak, Gyurinak, Levinek, Marcinak, Marcinak, Májkinak, Sanyosznak

- a biciklis kíséretnek és fotósnak: Lajosnak

- a narancslé és ropi szurkoló-istennőjének: Beának

- a legfőbb mobil szurkolópontnak: Anyának

- a titkos, de jelenlevő szurkolóknak: Csabának, Ettikének, Robinak

- és mindenkinek, aki kérdezett, drukkolt, ki akart jönni, lélekben velem volt

<3