Cseppet sem volt szokványos az év, cseppet sem lesz szokványos ez az összesítő sem. Érlelődött bennem sokáig, szinte minden nap hozzákerült egy kis darabka, de nem volt miért elsietni, szépen lassan kerekedett ki az egész, elvégre attól még 365 napról van szó, hogy ilyen lett 2020. Mert nekem cseppet sem volt unalmas, de azt sem állítom, hogy erre számítottam január 1-jén.

Sok-sok tervem volt, szép nagyok, amikhez a kicsiket is igazítottam – a köztes utakat egy-egy nagyobb állomáshoz. Aztán pedig fokozatosan borult minden, vagy majdnem minden. Nem estem kétségbe, mert szerencsére se a munkámat, se az egészségemet nem érintette, a családom is rendben volt, bár nem egy barátom nyögte (és még mindig nyögi) ennek a változásnak a terhét. De nem is tudtam volna mit tenni, ha kétségbeesek, akkor kétségbe lettem volna esve, de semmi más nem változik emiatt – csak én, az erőm, az egészségem, a reménykedésem-hitem, hogy rendben leszünk. Próbáltam lehetőségeket, és nem katasztrófát látni, de ezt ne érzéketlenségnek vegyétek. Nagyobb hasznot hajtottam magamnak (és meggyőződésem, hogy másoknak is) azzal, hogy nem begörnyedtem sírni a sarki fotelbe, hanem kerestem, hogy tudok profitálni ebből, mit tudok mégis megfogni ebben a sok megszorításban. Vagy éppen hogyan tudok másoknak segíteni.

Kaptam is 2020-tól (nem is kell mindig annyira nagyon nézni, hogy ilyet is lássunk bele), és volt is, amit elvett tőlem. Ezzel az egyensúllyal megbékéltem, és igyekszem jó diák lenni, hogy a megtanultak megmaradjanak a fejemben, ne felejtsek el mindent. Hálás vagyok, hogy ez az év is a miénk lehetett, hogy éltünk, túléltünk 2020-ban.

A 2020-as éremnek is két oldala van, hiszen kaptam dolgokat, de elmúltak mások, és nem feltétlenül az utóbbi a rossz mindig. (:

 
Kaptam leckéket, az ösztöneim igazolását, további ismereteket magamról, a képességeimről, az erősségeimről, és kaptam tanulási lehetőséget is, úgyhogy egy szavam sem lehet ezzel az éves mérleggel kapcsolatban.

Volt változatlanság is az évben, ami legalább biztos központot jelentett: a cipőim, a színes gatyáim, a városi és hegyi futások, az edzőim, a Sanyoszistálló, a bringás kísérőm, a frissítőm, a karácsonyi szaloncukor-osztás, a Meru, a jótékonyság és az, hogy szeretek futni, és igénylem a mozgást. És persze a lelkes szurkolóim családon innen és túl!

Azon kívül, hogy fura volt, nekem nagyon gyorsan el is ment ez az év. Mint egy időutazás, mintha kimaradt volna valami, egy pár hónap. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy a csíkjaim azonosak a 2020. január 1-jei és a 2021. január 1-jei aktuális állapotokat mutatva. De majd 2021-ben! (;

És hogy ne hazudtoljam meg magam, egy kis statisztika, inkább a saját magam szórakoztatására és az emlékezet végett, semmiképp sem dicsekvési vagy nyomasztási célzattal, mert nem vagyunk egyformák, én én vagyok, Te pedig Te, és ez így van a lehető legjobban. (:

• Összes km:
  • Futás: 3566km
  • Bringa: 390km
• Összes idő:
  • Futás: 336 óra
  • Bringa: 22 óra
  • Torna (mindenmás): 130 óra
• Futás: 300km felett 7 hónap, de 200km alatt is volt egy hónap
• A “legdurvább” hónap: futásban a leghosszabb június és a legrövidebb augusztus, torna szerint a 30 órás április.
• És
  • végigmentem 5 instant körön,
  • részt vettem 2 virtuális eseményen, és
  • megtisztelt 9 verseny, amin részt vehettem.

Egyben lefutott leghosszabb távom 80,45km-re emelkedett, egy napon belül lefutott távom pedig 148km-re duzzadt. Ezekkel egyidőben a 76-os lett a kedvenc rajtszámom.

Pár cikk és nem túl sok beszámoló született, de igyekszem még majd pótolni, magamnak is jó visszaolvasni ezeket az élményeket.

Van, amit nem vállalnék be 2021-ben, ha nincs 2020, van, amitől visszatart a 2020-as tapasztalat, de mindenképp szeretném 2021-et is a maga teljességében megélni, nem a “mindenáron”, hanem a “legmaradandóbbélmény” jegyében. Mindeközben pedig szeretnék megmaradni magam, és továbbra is én lenni:

Ditke/Tvedi

Bestnine helyett pedig legyen most racenine, ha már a véletlen pont így hozta: