Lesz egy rövid verzió, meg egy hosszú. Mert egy ultráról nem lehet rövid beszámolót írni, pláne nem az elsőről, pláne nem erről! Jófej módon azért kivételesen csináltam fejezeteket. (:

Rövid verzió:

Fenomenális élmény volt!!! <3
A futás is, meg ahogy hozzám állt mindenki, az is!
A megtett táv a kereken 6 óra alatt 70 247m!
Irtó boldog vagyok, odáig vagyok meg vissza!!! (=
És még meg is nyertem, mellesleg. (:

Hosszú verzió (tényleg az lett, sry, belelendültem...):

FENOMENÁLIS ÉLÉMÉNY VOLT!!! <3

Előzmények

Nagyon régóta készülök már erre a versenyre, a tavalyi váltózás után már kitaláltam, hogy most egyénizni szeretnék, meg ez az évem úgyis ilyen ultra-irányos lett. Volt még két nagy projekt ez előtt az idén (egy maraton és egy triós UB), de a második után a Suhanj!6-é volt a fókusz, erre mutatott minden. Különösen azért is, mert ez kicsit "hazai", és mert adománygyűjtő futóként indultam rajta.

Az adománygyűjtés még nem ért véget, így aki "jutalomként" szeretné támogatni a Suhanj! Alapítványt, az még megteheti a Suhangyal oldalamon.

A tervek evolúciója

Óránként 10km-t már biztonsággal le tudok futni, úgyhogy legalább 60km-t szeretnék, de inkább 70 felé.

Megnéztem a korábbi eredményeket: neves ultrafutók 68km-rel nyertek. Ajjaj, arcból vissza. De legyen meg azért a minimum 60.

3 órás edzés: annyira nem éreztem faszának, nagyon meleg volt, kicsit el is futottuk az elejét. 4 órás edzés: egészen meg voltam elégedve, és bár meleg volt, annak ellenére nem is lett olyan rossz. Edzőbá szerint ezek alapján menne 66km is. Akkor legyen cél a 66, maradjunk a hatosoknál.

Josselin Beaumont (: "kikerekítette" az adomány összegét 69069 forintra, azzal a felkiáltással, hogy legyen legalább ennyi méter az eredmény. Hát jó, próbáljuk meg! (:

A tényleges terv pedig: lebegjen ez a szemem előtt, de leginkább fussak egy jót, hozzam ki a maximumot magamból, és egy kicsit haladjam meg. (:

Előkészületek

Napok óta írtam folyamatosan a listát, gondoltam át, hogy mire lehet szükségem, mi kell, mit akarok vinni, mit akarok majd enni-inni vajon. Szenilis vagyok, és nem akartam semmit sem kifelejteni, néha pedig darabokban jön az ihlet, ezért ez a longtime listaírós dolog be szokott válni.

Szerettem volna valakit, aki kívülről figyel rám végig, az eltervezettnek megfelelően, továbbá szükség esetén a kezembe adja a dolgokat, és ha eljönne az a pont, tartja bennem a lelket. Aztán mégsem lett ilyen.

Volt egy gödröm a megelőző időszakban, ami kicsit hosszabbra sikerült, mint szerettem volna, sokminden egyszerre csapott össze a fejem fölött. Ebből lehet, hogy egy "sima" időszakban is kimenekültem volna, de most mindenképp azt akartam, hogy ez ne befolyásolja a hétvégémet. Úgyhogy kivettem egy hét szabit, a hosszú hétvégét is a Balcsin töltöttem a Napfelkelte Félmaraton miatt, hazajöttem egy kis pihenésre, elmentem az utolsó verseny előtti résztávos edzésre, masszázsra, kicsit kikapcsoltam, majd még két napra visszamenekültem a Balcsira Hajniékhoz. Nem mondanám, hogy ez full pihenés volt két gyerek mellett (:, de mindenképp jó volt kiszakadni a megszokott napokból, és így az UB-re is készülve P: futhattam az utolsó verseny előtti éjszakába forduló tizest.

Jót tett ez a hét! (:

Szombat

Azt terveztem, hogy korareggel felkelek, lefutom az átmozgatót, elintézem a boltozást, összepakolok, majd alszom még pár órát, hogy utána rendesen bírjam az éjszakát. Na ez alaposan szétesett, de relax üzemmódba kapcsoltam, nem kapkodtam, nem idegeskedtem, szépen csináltam párhuzamosan a dolgokat. 11-kor elmentem az átmozgatásra, és közben azt hittem, hogy augusztus 20-a van, annyi turista volt. (: Elintéztem még a boltokat, aztán az egyik legnehezebb rész következett, a pakolás. Úgy kellett összepakolnom, hogy a frissítést is majd megfelelően tudjam megoldani, meg ha szükség lesz ruhacserére, az is egyszerűen menjen. Dobozoltam, kis hűtőtáska, mit rakok majd a frissítődobozba, mi a tartalék, mi kell utána. Elővettem az UB-n bevállt jó kis számozott-mosolygós zacskóimat, abba pakoltam a ruháimat hasonló szisztéma szerint. A szendvicseket megcsinálom majd, ha felkeltem, úgyis magamhoz kell majd térnem, és jó lenne aludni is.

Közben kiderült a rajtszámom is, amit csak ott akartam megtudni, és felkészítést kaptam a várható "ellenfelekről". (: A rajtszámra így végül volt időm megfelelő sztorit gyártani: megkaptam az egyetlen, minden számrendszerben értelmezhető és mindben mást jelentő számot. A rajtlistát meg naná, hogy megnéztem, de pár néven kívül a többieké nem mondott semmit. Vágó Bogi profi, vele nem is érdemes hasonlítgatnom magam (milyen szempontból is lenne relevanciája?), Lilláról meg annyit tudok, hogy tök jó maratont futott a múltkor. (: Nincs értelme a bicepsz méregetésének, mert sosem futottam még 6 órát, azt sem tudom, hogy kell, azt sem tudom, hogyan bírom, hogyan viselem, mire vagyok képes, tudok-e elég okos lenni közben erő- és frissítésbeosztás szempontjából is. Magamnak csinálom! Minden más már csak grátisz lesz.

Ezekkel a gondolatokkal sikerült aludnom kb. 3/4 órát, amiből magamtól ébredtem fel. Szendvicsek, öltözés, táska becsuk, és irány az autó. Természetesen a szokásos 1 db eltévedésünk is megvolt az úton, de szerencsésen odaértünk.

Puszi mindenkinek, szmájli a lufimra, jókívánságok a képeslapomra, kezdődő izgatottság, folytatódó öröm, rajtszám felvétele, pár vicc Andristól. Taktikai megbeszélés a frissítést illetően, mert végül Bendi és Hajni lett a főcsapat, sőt Bendi a fő-só-man. (:

A kedves 10-es egyéni frissítődoboz bepakolása, átöltözés, felöltözés, leöltözés, bemelegítés, kis futkosás, fejlámpa, és amikor eljött az ideje, beállni a rajtba, suhanjos jóbarátok közé, mert onnan a legjobb indulni.

A Verseny - 0:00-6:00

És rajt!

Szépen indulni az elején, nem elrohanni, bemelegedni, ráállni a tempóra. Később úgyis fáradok majd, úgyhogy most azért lehet úgy menni, hogy jólessen, de elfutni nem szabad, az 5 perces kilométereket kb. tartani kell.

És én elindultam, és mentem. Futottam kényelmesen, szépen, összeszedetten, nyugodtan, de lendületesen. Sanyosz rámszólt azért, hogy ne fussam el, nem is akartam, bizonyos tempó alá már nem mentem. Annyira jó idő volt, és az elején még így is kicsit meleg, hogy az első kör után le is került rólam a póló, és topban-naciban nyomtam végig az egészet (így legalább meg lehetett ismerni, hogy én voltam az a meztelen).

Rögtön az első fordítónál majdnem eleredt a könnyem: Cili üzenete volt kiragasztva a sátorra! Sőt, mint közben szépen fokozatosan kiderült és felfedeztem, voltak tesói is ennek az üzenetnek, a másik fordítóban, fán, kerítésen, az útszéli szemeteseken. Végtelenül hálás vagyok érte Cili és Andi! <3 Annyira, hogy el is hoztam őket emlékbe (száradnak (: ).

És csak haladtam, szurkoltam minden ismerősnek, aki szembejött, minden ismerősnek, aki mellett elmentem. És kirázott a hideg a boldogságtól, amikor kaptam egy üzenetet Ficcsitől, Szilvi által tolmácsolva. <3

Edzőbá szinte kivétel nélkül minden célon áthaladásomkor (akár oda, akár vissza mentem) harsogta a Hajrá, Ditke!-t, a frissítőponton mindig megkérdezték jól vagyok-e, kell-e valami, lépten-nyomon engem bíztató felkiáltásokat hallottam, bár arc ritkán tudott társulni hozzájuk a sötét és az előrefigyelésem miatt, de ettől még ugyanolyan örömmel töltött el! <3

Végig mosolyogtam, de miért ne tettem volna! Jó volt a mozgásom, jól esett, kényelmes volt a futás, nem éreztem egyszer sem, hogy elmerevednék, vagy szétesnék, ha fájt is kicsit valami, az hamar elmúlt, egyedül a bal lábamban éreztem szinte végig egy halvány húzódást a teljes hátsó vonalon, de ennél komolyabb nem lett belőle, ezt szerintem már úgy hoztam. A közepén a térdem kezdett el a legmakacsabbul fájni, szúrni, de aztán az is elmúlt, és csak a legvégére jött vissza.

Mosolyogtam, mert sok-sok futóval együtt futhattam, a barátaimmal együtt futhattam, sok volt a találkozás, szurkolhattam, szurkoltak, az egész egy nagy boldogság volt az első lépéstől az utolsóig!

Nem unatkoztam, nem akartam kiszállni, nem telt lassan az idő, sőt, néha meglepően gyorsan utolértem embereket, nem volt holtpont, nem volt nagy fájdalom, nem voltam álmos, nem fáradtam számottevően, nem volt törés a 6 óra ívében. És még az eső sem igazán zavart, pedig előtte csak attól szerettem volna megmenekülni, bármi mást bevállaltam volna. De egészen hálás eső volt. És csak kb. fél 3-tól 6-ig (majd utána) esett, egy fél órás megszakítással.

Bendi is olyan szuperül ellátta a feladatot, és olyan jó kis összhang volt közöttünk, hogy nélküle nem lett volna ilyen jó a show (és a só se :P).

Tempó

Az elején nyilván tudtam gyorsabb lenni, és az sem meglepő, hogy kicsit a második felére elfáradtam. Volt félidő környékén egy kicsit hosszabb megálló a nagyobb frissítés miatt, de ez sem nyúlt el, csak a továbbszaladós, párlépéstsétálvaivós frissítésekhez képest volt picit több.

Az utolsó órára pedig meg tudtam újulni még, és ennek különösen örültem! 5 óra környékén már elkezdtem számolgatni, hogy hogyan férek bele, hogyan kellene mennem mindenképp, hogy meglegyen a 69, ha meglehet. 53km-től már emiatt számoltam visszafele a kilométereket, és az utolsó órára egészen elfoglalt, hogy néha újraszámoltam magam. (: És nem hittem el, amikor utólértem Bogit, vagy éppen Balázst!

Lajossal néha futottunk együtt egy-egy rövid szakaszt, Gabesz két fordítóigfutást is bevállalt, az utolsó váltásuk pedig olyan jól jött ki, hogy pont tudtam Májkival futni még egy fél órát, így a végét ő nyulazta nekem, nagy segítség volt, az égiek meghallgattak, mert nyulat szerettem volna! (Bár ha nem jött volna, akkor nem beszélek annyit, és akkor nem kell annyi energia összesen az utolsó km-ekre. D: )

Részletesebb elemzés érdekében nyugodtan meg lehet tekinteni az órám által rögzítetteket.

Frissítés

• 1:00: só, iso, víz
• 2:00: só, iso, víz
• 2:20: energy gumicukor+citromosgyömbéres gumicukor az íz kedvéért
• 3:00: só, iso, zselé (mellényúltam, és másikat ettem meg, mint akartam, ezért) víz
• 3:30: szivárvány gumicukor
• 4:00: só, iso, víz
• 4:10: a megfelelő zselé (:
• 4:30: iso
• 5:00: só, iso, víz, egy falatka energiaszelet
• 5:30: iso
• 6:30: cola, fél bundáskenyér, sok meleg tea

Ehhez képest az összeírt tervem kissé többmindent tartalmazott, nem is beszélve az összekészített csomagomról. De így volt jó, ennyi kellett, ennyit ettem, és ezzel tökéletesen elzakatoltam. (:

Eredmény

Saját mérés szerint 69,1km, amitől rettentő boldog voltam, hiszem legalább 69069 métert szerettem volna teljesíteni.

Hivatalos eredmény: 70,247km (a 70+km-t el sem akartam hinni), 1. hely (ezt egy idő után sejtettem, viszont a végéig nem akartam semmi külső bizonyítékot róla).

De a legfontosabb az, hogy büszke vagyok rá, hogy ilyen jólesőt futottam, hogy ennyire jó érzés volt minden lépése és az egész is egyben! Hogy teljesítettem, amit kitűztem, a suhancokért és értetek! Hogy tényleg kihoztam magamból a maximumot és egy kicsit meg is haladtam! A többi már csak hab a tortán!

Utóélet

Akkora eufóriában fejeztem be, hogy nem is éreztem magam fáradtnak. Természetesen a lábaim fájdigáltak kicsit, leginkább a sétától, így eszembe jutva, hogy edzőbá ezek után még mindig levezetést is szokott kérni (pfff), kocogással próbálkoztam inkább, az jobban is esett. De egy ilyet nem lehet úgy lezárni, hogy csak úgy visszakocogsz a központba. Hiszen befejeztétek, teljesítettétek, mind lefutottátok a 6 órát, most már látod azokat, akikkel az elmúlt negyed napot sötétben együtt töltötted, és van is időd gratulálni nekik, csodálni őket, és örömmel a nyakukba borulni! Legalább 20 centivel a föld felett voltam amúgy is, ráadásul kivétel nélkül szinte mindenki gratulált, mintha ismernénk egymást, pedig nagyrészükkel nem is találkoztam még (vagy csak nem láttam őket :D ).

Az utolsó fél órában már láttam Diót is, aki a verseny után olyan tökéletesen végezte az istápolásomat, hogy jobbat nem is kívánhattam volna (jó, azért Hajni zoknija sokkal jobban illik a lábamra, ugye anya? ;) ), különösen úgy, hogy teljesen el volt ámulva attól, hogy 5 és fél óra éjszakai futás után vidáman mosolyogva integettem neki, az esemény hangulatáról nem is beszélve.

Amit kaptam mindenkitől, azt sosem fogom elfelejteni!!! Igyekeztem én is mindenkinek őszinte tiszteletem és csodálatom kifejezni, hiszen ez mindenki részéről órási teljesítmény volt!!!

Amíg visszatértünk a dobozomhoz a cuccom összeszedni, már eléggé fáztam a vizes ruhákban, hiszen már nem mozogtam, de még dolgozott az adrenalin és a boldogság. Terminátorként mozogtam (mint még másnap is), de tudtam, hogy nagyjából erre számíthatok pár óra futkosást követően.

Még mindig nem egészen hiszem el, hogy ez tényleg megtörtént, annyira tökéletes és terven felüli volt minden!!! (Nézzétek el nekem, hogy épp ezért ilyen teleregényt írtam! :D )

Az idei nagyversenyeim mind képzeletet felülmúlóan sikerültek!!! Céltudatos vagyok, dolgozok érte keményen, becsülettel, és úgy látszik ezért meg is kapom a jutalmam ilyen formán. <3

Szpesöl tenksz tu <3

Céltudatosságomhoz kell az is, hogy Ti elviseljétek, illetve támogassátok ezt az őrültséget, amit csinálok. Igen, 43km-nél kijelentettem én is magamról, hogy egy állat vagyok. (:

A családom mellettem állása és segítsége, Sanyosz edzői iránymutatásai és terelgetése, a Sanyoszistálló és a Teamunicorn csapatszelleme és odaadása, a közös edzések, Hajni és Bendi végig éber supportja, a szurkolás helyben és távol, az adományozók támogatása, a sok kedves üzenet, a szüntelen patronálás, szorítás, a jókívánságok és a hit bennem - ezek nélkül nem lett volna okom se rá, hogy nekiálljak ennek a beszámolónak, mert nem lett volna miről írni. Hálámat nem tudom eléggé kifejezni, a fentieken kívül csak azért nem szeretnék senkit sem külön kiemelni, mert mindenki hozzájárulása elengedhetetlenül fontos része volt ennek az elvetemültségnek - személyesen pedig mindenkinek megköszönöm, hogy része volt benne! <3

Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy együtt futhattunk, futottunk! (:

Hihetetlen érzés még mindig, megborzongat, mosolyra fakaszt, örömmel tölt el - talán sosem futottam még ennyire magamért, ennyire felszabadultan! El sem hittem, hogy ilyen létezhet!