Bekészítettem magamnak egy decicske bort (néha tartok ilyen vérképző tréningeket), és nekiállok összeszedni, mi is történt velem 2018-ban. Azon kívül, hogy rengeteg minden, szuper jó dolgok és mások is, igazából csak szeretném kicsit áttekinteni az évem, értékelni magam, hogy ezzel is motiválódjak az idei évre, az idei tervekhez plusz lendületet adjak magamnak. Meg persze mindenki másnak! (:

Átalakítottam a versenystartégiámat

Megelőző évben rengeteg volt a verseny, szinte alig volt üres hétvége, és ez nagyon kifárasztott – ehhez képest most a sokkal kevesebb verseny tényleg jól sült el, még ha először fura is volt, hogy kezdeni kell (lehet) valamit a hétvégéimmel. (: Nem hajtottam szét magam, és az apróbb, kevésbé fontos versenyek nem csábítottak el, sokkal jobban tudtam koncentrálni, fókuszálni a fontos eseményekre.

A négy nagy

2018-ra négy mérföldkövet terveztem be magamnak, ráadásul ezek szép egyenletesen is oszlottak el az év során, így mindnek megvolt a maga időszaka. Szinte még most sem hiszem el, hogy mennyire tökéletesen sikerült mindegyik, mennyire az lett, vagy még azt is meghaladta bőven, amit szerettem volna, amit megálmodtam.

1) Márciusban borzasztóan megdöntöttem a maratoni csúcsom egy egyébként is isteni, tökéletes Los Angeles maratonnal (3:25:07).

2) Májusban az Életrevalók csapatával női trióként megnyertük az UltraBalatont, fenomenális harmóniában és elégedettségben töltve 18:43:49-et a tó körül.

3) Augusztusban ultrafutóvá váltam, ráadásul egy minden szempontból mesebeli, képzeletet felülmúló 70,247km-es 6 órával a Suhanj!6-on.

4) Októberben pedig megjavítottam saját csúcsomat a budapesti Spar maratonon, így jelenleg 3:22:11 a jegyzett legjobb maratoni eredményem.

És nem azért beszélek ezekről szuperlatívuszokban, mert már majdnem elfogyott a borocskám, hanem mert tényleg ennyire fantasztikus volt mind a négy mérföldkövem! Célzottan készültem mindre, fejben és testben egyaránt, az évközbeni versenyek csökkentésével a figyelmem is megfelelően tudtam összpontosítani, és csúcsformára is tudtam faragni magam minden fontos alkalomra. Még ha a két maraton előtt volt is némi ingadozás betegség, térdprobléma miatt, végül azok is odatették magukat rendesen – talán éppen ezért.

A többi, ami szintén az út része

Azt azért senki ne várja tőlem, de én sem várom magamtól, hogy ezen túl ne vegyek részt semmi más versenyen. Akár edzésnek, akár a társaság, vagy épp a nosztalgia, netán az újdonság miatt, de jól jönnek a mérföldkövek között ezek a lépcsők. A nagyok sikere pedig annak is köszönhető, hogy ezek jól voltak beiktatva. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy sokszor sikeres is voltam, azaz az idén egészen "kikupálódtam". (:

(Na most fogyott el a borocska. (: )

Újdonságok 2018-ban

Végre sikerült teljes egészében megcsinálni a Nyúlcipőbolt Trails sorozatot.

Kipróbálhattam magam iramfutóként.

Éreztem úgy, hogy dobogón kéne állnom, de gubanc miatt ezt más tehette meg helyettem...

Győztes lettem a Spar maratonon – az informatikusbajnokság keretein belül.

Sokat fejlődtem, sok új csúcsot futottam. Közben pedig sokat tanultam a futásommal kapcsolatban.

A futásaimnak külön oldalt indítottam a facebook-on, először a nagyszabású LADy route 66 projektnek, amihez instagram oldal is tartozik, majd a Tvedifut, azaz minden további számára is.

De van még min javítani

A keresztedzéseket továbbra sem sikerült úgy beépíteni, ahogy szerettem volna.

Az év vége felé elfáradtam, így sokat sumákoltam, bár ez talán bocsánatos bűn az egész éves teljesítés után akkor, amikor már igazából nincs hátra nagy feladat, és kicsit pihenni is kell néha.

Az édességet továbbra is szeretem, meg a fini kajákat, az idén nem (mindig) sikerült olyan fegyelmezetten tisztán étkezni. De azért igyekvés volt bőven!

Na és az alvás... Az leginkább néha katasztrófa volt...

A térdizületemre pedig azt mondta a dokibácsi, hogy nem lesz vele gondom. Persze ehhez a vízivást is sokkal magasabb fokon kell művelnem, mint ahogy éppen teszem.

Különleges elismerés

Nem vagyok kiemelkedő tehetség, élvonalbeli futó, vagy legalábbis nem találtam még meg azt, amiben az lennék. Az idén viszont a 6 órás futásomnak köszönhetően egy kicsit az élvonal közelébe kerültem.

Egyrészt óriási megtiszteltetésként felkerültem a magyar 6 órás futók palettájára, a nagy nevek mellé új belépőként, a mindenkori 6 órás magyar női ranglistán így 11. vagyok. (Forrás: Bérces Edit, Ultrafutás facebook  zárt csoport)

Másrészt ezzel az eredménnyel a 2018-as női eredmények között az igen előkelő 17. helyet foglalom el. Ráadásul korcsoportomban a 2. legjobb eredménnyel rendelkezem, és 3. magyar vagyok ezzel a listán. (Forrás: DUV Ultra Marathon Statistics)

Nem titkolom, hogy mindkét tény rettenetesen motivál, és cseppet sem tántorít el attól, hogy megpróbáljam túlszárnyalni magamat. (:

Szumma szummárum

Futottam 2018-ban:

• egy 6órás versenyt
• egy harmad-UB-t
• három maratont (ráadásul ebből egyet december 30-án)
• öt félmaratont
• versenyen, edzésnek és jólesően
• rengeteget aszfalton, nagyon sokat terepen
• itthon és külföldön
• adtam fel és teljesítettem (vagy épp túlteljesítettem)
• egyinéket, guide-ként, váltókat és csapatban
• dobogót érő tempókat
• négy 300km feletti hónapot
• egyszer jóval kevesebbet a térdfájás miatt
• mindig céltudatosan, de néha lazábban a kifáradás miatt
• összesen 288 és fél órát
• 22 243 méter szintet
• 3274 km-t

És hogy mi lesz 2019-ben? Arról talán majd inkább egy külön irományt készítek. (: De egy biztos: futás, na az lesz! :D Örülök, ha velem tartotok idén is – a tavalyi év sem ment volna így nélkületek! <3